Egy rendhagyó Woody 1931-ből (2. rész)  |   |  Az előző számban a veterán postaautó építésének (leírt) folyamata a faszerkezetes kocsiszekrény hátsó ajtóinak beépítésével szakadt meg. A munkával természetesen folyamatosan haladtam tovább, sőt be is fejeztem. Közben néhány érdeklődő is megkapta a modell átépítéshez szükséges - s a cikkben terjedelmi okok miatt nem közölt - vonalrajzot, amelynek alapján hozzá foghatnak a saját kocsijuk átépítéséhez. Most pedig az átépítés befejező részét adom közre. Jelentős fejtörést okozott számomra a két első, hátracsúszó ajtó kivitelezése. A felső vezetősínt 3x3-as négyzetes zártszelvényű sztirol idom felréselésével, az ajtó mozgathatóságát pedig a rá erősített, lemezből hajlított csúszó szánokkal oldottam meg. Alul viszont - hiteles forrás hiányában - kénytelen voltam acélhuzalon csúszó kulisszát alkalmazni. Aligha autentikus megoldás, de - mint utólag bebizonyosodott - jól működik. A faajtók most már gyorsan elkészültek, s még a vékony és kisméretű ablakkeret is elég szilárd lett, az aljazások ellenére. Ez lényeges, ugyanis a baloldali ablakot nyithatóvá kellett tennem. Pántszárait 0,5 mm-es sárgaréz lemezcsíkból hajlítottam meg, közös tengelyük pedig 0,5 mm-es acélhuzal lett. Így a 0,7 mm vastag plexi ablaküveggel megerősített ablak a pántok ajtóba ragasztása után már nyithatóvá vált, mint az eredetin. Az osztott szélvédő is elég pepecselő munka volt. Kerete 1x2 és 0,5x2,5 mm-es sztirol csíkokból összeragasztott szögidomokból áll, az üvegeket pedig 0,7 mm vastag plexilapból készítettem el. Kinyitásukat az üvegek élére ragasztott huzaltengelyekkel oldottam meg, amelyek a keret oldalába csatlakoznak. Az üvegek vékony, festett fekete keretét maszkoló fólia segítségével fújtam le. Következhetett a tetőelem kialakítása. Ehhez előbb a lécekből összeragasztott vázat állítottam össze, majd a tetejére 2x10 mm-es lécekből palánkolt domború faburkolat került. E darab a vezetőfülke elejéig egybefüggő, és a kocsiszekrény tetejéről leemelhető, viszont ferdén lecsapott elejének ívelt alaplapját és burkolatát a kellő domborulat miatt kénytelen voltam már eleve a kocsiszekrény homlokfalának tetejére ragasztani. A tető így két darabból állt össze, amelyeket összeillesztésük után ragasztottam egymáshoz. Mivel a tető vízhatlanított vászonborítású, felületét összecsiszolás után letapaszoltam, majd újbóli simára csiszolása után szemcsésen selymes feketére fújtam. Ezzel elkészült a kocsiszekrény, már csak a jellegzetes feliratok hiányoztak róla. Ezekkel viszont meggyűlt a bajom. Kézzel megoldhatatlan feladat korrekt feliratokat festeni a kocsiszekrényt övező sávba, ezért a számítógépes feliratkészítés mellett döntöttem. A jellegzetes, talpas betűk karakteréhez nagyon hasonlító Hindiana típust választottam ki. A kocsi 11435-ös lajstromszámát Unistyl betűből szedtem ki. Vékony kontúrt is készítettem hozzá, és 45 fokban árnyékot is tettem alájuk. A vékony betűkontúr tűzpiros, a bélés okkersárga, az árnyék pedig fekete, mint az eredeti feliratokon. Az adott betűnagyság 4,8 mm, az árnyék mérete pedig a betűtörzs fele. A feliratokat laser nyomtatóval öntapadó papírra nyomtattam ki, csíkokra vágtam, majd a kocsiszekrény kávalécei közé ragasztottam. A postaautó ezen kívül még két toborzó plakátot is hordozott magán, amelynek eredetijére egy régebbi amerikai lapban találtam rá, igaz elég rossz minőségben. Kézzel ezek megfestése is messze meghaladta a képességeimet, ezért inkább a nyomot kép digitális retusálását vettem célba. A sokórányi kísérletezés eredménye nem igazán minőségi, de elfogadható. A két plakát papírra nyomtatása után már megnyugodva a kocsiszekrény két oldalán levő kis keretezett fatáblára ragaszthattam mindegyiket, és a felületüket színtelen akrillakk réteggel tettem ellenállóbbá a sérülésekkel szemben. Még egy feliratos problémám akadt, nevezetesen, a tető hátoldalára, továbbá a vezetőfülke homloklapjára is kellett egy-egy járatszám, továbbá U.S.MAIL felirat, de fekete, illetve zöld alapon. A megoldás kissé faramuci, ugyanis átnyomható fehér (ALFASET) ívről előbb betűnként átnyomkodtam a karaktereket, majd filctollal beszíneztem a felületüket, és színtelen lakkozás után vékony, szeszes filctollal húztam be a piros kontúrokat. Az eredmény "elmegy" minőségű, de legalább ezek sem hiányoznak a veterán replikáról. Ezt követően már csak a huzalból, rézfóliából forrasztással összeállított fekete visszapillantó tükröket, és a rendszámtáblát kellett a helyükre ragasztanom és felkészülhettem a fináléra: a komplett új kocsiszekrény alvázra ragasztására. A kocsiszekrény már a sok próba után szinte magától a helyére ült, s amint a ragasztó megszilárdult, hátradőlve ellazulhattam. Öthónapnyi munkával sikerült egy nálunk még szokatlan "műfajba", a teljes átalakításba belekóstolnom. Ez rázósabb ugyan, mint a műanyag modellek rutinszerű összeállítása, feltuningolása, de rém izgalmas is. Rendhagyó műfaj, amit azonban tőlünk nyugatabbra számosan igen nívósan művelnek. Sokrétű munka, de érdemes volt belekóstolni. Tippadóként még csupán annyit, hogy e típus alkalmas pl. a Dan Fink's féle Speedwagonná alakításra, de egyéni hotrod modell készítésére is. Babos János Címkék: modell, modellezés  Küldje el a cikket   Nyomtatóbarát változat   Cikk elejére Be kell jelentkezned a Fórumba, hogy hozzászólhass a cikkekhez! (A bejelentkezéshez regisztráció szükséges, ezt megteheted itt)

KERESÉS A HONLAPON