Revell nagy Ninjája

|   |

Októberi lapszámunkban a Kawasaki legújabb, csúcsteljesítményű sportmotorját, pontosabban az arról készített Tamiya modellt ismertettem. Akkori bevezetőmben említettem, hogy ennek egy korábbi, Revell változatával is szoros ismeretségbe kerültem. Most tehát ezt a ZX-7RR típusú kétkerekű motorkerékpár modelljét szeretném bemutatni. A keresztségben először ez a limitált gépszéria kapta a Ninja nevet, amely a híres 750-es superbike motor országútra szelídített, 124 LE-s változata. A Revell Ninja modellje ennek a karburátoros kétkerekűnek a makettja, és nagy, 1:9-es léptékével, működő rugóstagjaival és szemenként összeállítható meghajtóláncával igyekezett vonzóvá tenni ezt az egyébként igencsak dögös motormodellt.

A 116 alkatrészes kitt jó minősítést érdemelne, ám néhány szerkezeti fogyatékossága ezt kérdésessé teszi. Ezek ugyan nem túl jelentősek, ám elég sok pluszmunkával jár kiküszöbölésük. De menjünk sorjában. A motorblokk kissé lágy kontúrú, ezért elnagyoltnak tűnik. Néhol, pl. az olajteknőnél, a blokk darabjai csak hézaggal illeszthetők össze. (Nagy vész nincs, mert a hűtővízcsövek eltakarják a rést, tapasz is van a világon.) Ha minden alkatrész a helyére kerül, akkor elég dekoratív látványt nyújt az egész motor. A váz mintha kissé vaskos lenne, ezen kívül az öntvény felületei sem mindenhol igényesen simák. Különösen szembetűnő ez a hátsó villán. Csiszolással, tapaszolással azonban ez jól eltüntethető.
A kerékabroncsok felülete sajnos középen centrikus anyagbeszívódásokkal tarkított, ezt nehéz tapaszolással korrigálni. A gumik futófelületét mindenképpen csiszolással kell megszabadítani a helyenként adódó gumigerincektől, formázásból adódó lépcsőktől. A mintázat jó, a felületi csiszolás után azonban erősen használtnak tűnik, kiváltképpen a hátsó gumi felülete igényli a fokozott koptatást. A krómok lehetnének szebb felületűek, ezen alkatrészek pedig precízebben megformáltak. Ennyit az alkatrészekről.
Az összeállítás során kellemes és kellemetlen meglepetések egyaránt értek. Öröm volt az első villa teleszkópjainak az összeállítása, de az örömöt némiképpen elrontotta, hogy a sárvédő idom gátolta a teleszkópok működését. Ezen a darabba mélyített homorú süllyesztékek mélyebbre köszörülésével segítettem.
E mélyedések hossza is rövidnek bizonyult, ezeket köszörüléssel még 4 mm-rel kellett meghosszabbítanom (1). A kész motor lágy kontúrjai ellenére is nagyon valóságos látványt nyújtott (2), és a hátsó villa összeállítása is kellemes időtöltés volt. A rugóstag villába szerelését M1,4-es csavarok könnyítették meg, viszont a rugója szerintem egy kicsit gyenge. A lengéscsillapító működésére egy cseppnyi olaj jó hatást tett. A szerelt hátsóvilla igen valóságos látványt nyújt (3).
A váz fődarabja két félből állt, erre kellett számos alkatrészt beilleszteni, majd ragasztással, elől pedig egy csavarral összeerősíteni (4). Ez bizony elég bonyolult és összetett művelet, de miután minden az előírás szerinti helyére került, már szinte el is készült a jármű. A meghajtólánc talán a modell legkritikusabb alkatrésze. A láncszemek csapjait ugyanis egy felmelegített 3 mm-es fémcsappal kell elperemezni (5). A kellő hőfok eléréséhez gázöngyújtó is elég, a peremezést pedig nyélbe erősített fémcsappal végeztem el. A hőfokot próbák során ajánlatos meghatározni, mert könnyű hibázni. A lényeg, hogy a műanyag meglágyuljon, de ne olvadjon meg, és kialakított gyámfej kellően lefogja láncszemeket. Egy-két szemnél lehet hibázni, de csak a lánc végén. Gyakorolni az öntőkereten célszerű. A lánc hosszát a hátsó lánckeréken érdemes meghatározni, végtelenítését pedig a láncot alátámasztva végeztem el. (Ez igen kényes, és szinte megismételhetetlen művelet). A további szerelési feladatok munkát még bőven adtak, de problémát már nem okoztak.
Végül összeállt a zöld-lila motorkerékpár, amely remek látványt nyújtott. A "kassza" pedig így alakult. Nagyon tetszett a nehezen kialakítható, szemenként "működő" lánc, amely a meghajtó fogaskerékkel és a hátsó kerékkel együtt forog, ha pontosan beállítottak a fogaskerekek. Jók és könnyen összeépíthetők a működő teleszkópok, illetve a hátsó rugós tag. A motor rugózása így teljesen valószerű. Az egész modell összhatása jó (6, 7), annak ellenére, hogy darabjai néhol nagyoltak. Kevésbé tetszett a váz összeszerelése, a kerekek és a motor közepes minősége. Nem tetszett az sem, hogy a lila elemekre nem adtak színkeverő utalást, hiszen erősen tapaszolni kellett az illesztéseit. Az általam kikevert lila festék sötét ultramarinkék (Revell 54), világos viola (Modell Master 2013), és néhány cseppnyi bordó (Revell 20) festékekből áll (8). A keveréskor mindig a világosabbhoz adagoljuk a sötétebb színt, és a lila burkolat belsejébe kenve ellenőrizzük, megfelelő-e? Ez természetesen csak megközelítően lesz hasonló az eredetihez, viszont elfedi a tapaszolás foltjait.
A küllemben és méretben egyaránt attraktív modell az igényesebb modellépítők figyelmére is számot tarthat, de a kevésbé gyakorlottak is elboldogulnak vele. Sőt, méretesebb alkatrészei miatt könnyebb vele bánni, mint a kis léptékű testvérével. Feltéve, ha megépítői nem bánnak túl bőkezűen a ragasztóval, és a festésben is elég járatosak, vagy e téren van segítségük. A szép fényezés ugyanis alapvetően szükséges, hogy a nagy Revell Ninja mindenkit elbűvölhessen.
A tesztkittért az importőr Kék Kobra Kft.-t illeti köszönet.

Babos János