Otthon, lakberendezés

Ezermester » 2004 » január » Aktuális A kreatív modellezés lehetősége Hot Road  |   |  Valójában ez az átalakítva újjáépített autók egyik kedvelt irányzata. Az 1949 előtt gyártott autótípusokra vonatkozik, és főként a fiatalok lelik benne nagy örömüket. Alkotó kedvüket csak két dolog befolyásolja, a képzeletük és az anyagi lehetőségük. Ez ugyanis csak kezdetben, a '40-es években volt olcsó passzió, ma már koránt sem mondható annak. Viszont az öreg, gyakran lepusztult autók igényes munka árán extrém remekművekké avanzsálnak. Az egyéni alkotó fantáziának szinte semmi nem szab határt, és ez ebben a tevékenységben a legizgalmasabb. Nem véletlen, hogy az autómodellezőket is meghódította ez a "szabadosan más" stílus. Nálunk még alig ismert ez a "műfaj", ám aki kísérletezni szeretne, Woleszky Zsolt munkáinak láttán és gyakorlati tippjei alapján megteheti az első saját lépéseiket az átépített autók irányában. A bemutatott járgányok olcsónak mondható 1:24, 1:25 léptékű AMT, Revell, és Revell-Monogram készletek alkatrész keverékeiből készültek. Kivétel az 1:16-os szakadt Ford, amelynek bázisa a Akademy-Minicraft pickup-ja volt. Ezt az előző számainkban bemutatott, ugyancsak erre az alvázra készült postaautó inspirálta. Zsolt azonban egészen mást, egy Hot Road autót kreált belőle (1). Általa nyert "értelmet" a néhány éve dobozban heverő, összeépített 1:16-os régi Revell dragsterek roncsa, ugyanis a kerekek és a böhöm motorok szinte tálcán kínálták a Fordba építés lehetőségét. Persze faragni kellett az alvázon, az eredeti raktérnek pedig nem volt helye az új autón, helyébe sokkal kisebb trepni került (2). A motorok krómjai már vakok voltak, ezüstre fújva pedig nem voltak elég csillogóak, ezért Zsolt a tengerentúli "Prim Look" irányzat szélsőséges változatához igazodva, a kasznit matt feketére fújta, jól berozsdázta, és a motort is ilyen ápolatlan jellegűvé tette (3). A drasztikusan eltérő méretű gumik, a leültetett felfüggesztések miatt ez a Ford Road verzió olyan, mint egy támadni kész, ápolatlan, kötözködő fickó, ám készítőjének pont ez volt a célja. Zsoltnak azonban a kisebb lépték fekszik igazán, inkább a csillogóra fényezett, átalakított kasznik, krómtól vakító különleges motorblokkok, azaz a "Hi-Tech" irányzatú kocsik a kedvencei. Karoszszériáit szívesen díszíti lángnyelvekkel, de csak módjával, mert ez nehezen beszerezhető kellék. A lángnyelvek egyébként igen gyakori fényezési jellegzetességeik ezeknek a kocsiknak, és egy megtörtént tűzeset után alakult ki ez a különleges fényezési motívum. Zsolt kedveli a vágott tetőket, nem akadály, ha az csak vászon, Ford "hintóján" is jó alacsonyra nyeste (4). A vágott tetőt egyébként csak annyira szabad levinni, hogy egy normál ember még a kormányra hajolva éppen elférjen alatta. Néha az autóról lehagyom a sárvédőket, mert így jobban érvényesülnek a széles abroncsú kerekek, szétvágom a tetőt, a szívótorkok helyére magas "kéményeket" ragasztok, s lefestem a krómozott hűtőkereteket. Ezeket néha megdöntve építem a helyükre, mert általa más lesz az egész jármű optikája. Ez még azonos karosszériájú gépeknél is teljesen megváltoztatja a kocsik karakterét, különösen ha más motort, kerekeket és eltérő fényezést kap mindegyik (5). Az olcsó készleteket kedvelem - vallja -, mert ezek alkalmasak az átépítésekre, a különféle extrémitások kivitelét pedig más, rontott, vagy félbehagyott makettek darabjainak összeválogatásával oldom meg. Gyakran csereberélem a különféle hűtőmaszkokat a kocsik között, és ha a fényezés színét is jól választom meg, azonos típusból is számos eltérő külsejű változatot készíthetek. Az a lényeg - folytatja Zsolt -, hogy a beavatkozás ne legyen látható, a beépített alkatrészek funkcionálisan helyesek, vagy azonosíthatatlanok, de dögösek legyenek. Az azonos bázisú autók meg eltérők legyenek egymástól, legalábbis az első pillanatokban. Az éles szemű szemlélők persze előbb-utóbb úgyis rájönnek a csereberékre, de ez ebben az irányzatban természetes és megszokott dolog. Mint ahogyan az is, hogy a karosszériák hiányosságait pótolni kell, pl. ha a sárvédő keskeny a gumiköpenyhez mérve, akkor vagy lehagyom, vagy középen betoldva megszélesítem. Én inkább le szoktam hagyni, mert ez az egyszerűbb megoldás. A keréktárcsáknak, gumiknak nagyon meghatározó szerepük van, ezért vadászok külön kerék készletekre és a roncsautókra, ha kerekeik is megvannak. A szokatlan formájú alkatrészeket meg esetenként akár több darab levágott részéből összeragasztva "állítom elő", és még az sem számít, ha eredetileg kamionhoz készült a kiszemelt alkatrész, vagy annak csak egy része. Persze építés előtt jó, ha sok alkatrészből lehet válogatni, mert e "szemlézések" alkalmával állandóan frissíthetem az adatbázisomat. Ám kevés plusz alkatrészből is lehet jót építeni, ha van hozzá elég fantáziánk. Kezdetben magam is egy-két kocsi maradványaiból válogathattam, de akkoriban több verziós AMT készleteket vásároltam, s így gyarapodott a "készenléti raktáram". Az ilyen maketteket most is nagyon kedvelem, de nem vetem meg a mások által félbehagyott roncsok maradékát sem. Előbb-utóbb mind beépül valamilyen autóba. Állandóan a lehetséges változtatásokon jár az eszem, ezért nem "kategória tiszták" a modelljeim, mindegyikben van több kevesebb egyedi változtatás (6). Ettől működik az egész, és ettől izgalmas kaland minden új autó megépítése. Most a ragyogó színű fényezés helyett a kívül belül "matt fekete-piros" irányzat bűvölte el. E két ellentétes matt szín markáns hatást vált ki bármilyen autón, amit a krómozott részek csillogása tesz végül is meghökkentően különlegessé (7, 8). Babos János Címkék: modell, makett  Küldje el a cikket   Nyomtatóbarát változat   Cikk elejére Be kell jelentkezned a Fórumba, hogy hozzászólhass a cikkekhez! (A bejelentkezéshez regisztráció szükséges, ezt megteheted itt)

KERESÉS A HONLAPON